DUNA BORRÉGIÓ

Szeremley Hubának jó 10 évvel ezelőtt volt ugyan már egy kísérlete bebizonyítani a régió alkalmasságát jó borok készítésére, de akkor – eddig ismeretlen sötét árnyak – úgy akarták, hogy ne legyen sikeres Helvécia környéki vállalkozása. Néhány évi próbálkozás után így hát fel is hagyott a dologgal...

Ez bosszantó a tisztességes termelők és a könnyen iható, egyszerű, de a mindennapokban igencsak hasznos alföldi borokra vágyó borisszák számára is. A témában gyakorta felmerül a kérdés: a nyitott fogyasztó, vagy a megbízható alföldi bor kell-e hogy először meglegyen? Magyarul a tyúk-tojás kérdést úgy tűnik, eldöntötték a termelők. Izgalmas tételek kerültek mostanában a palackokba, nem mosolyogtató ma már alföldi bort venni és inni. Az egészséges életösztön tehát mindkét oldalon megvan, lehet tovább előre menetelni.

Remek külsővel és korrekt borokkal jelent meg a Gedeon Pincészet. A Frittmann Testvérek és a Font Pince erősítette pozícióit. A Gál Szőlőbirtok tulajdonosának és egyben borászának, Gálné Dignisz Évának a jelölése az „év bortermelője" címre pedig egyenesen borzolta a kedélyeket – no, már kinek-kinek vérmérséklete szerint. A lényeg tehát egyértelműen az: nem lehet ma már ezt a régiót sem leírni. Sőt. Ha rajtunk múlt volna, már jó 15 évvel ezelőtt megteremttettük volna a lehetőséget arra, hogy ebben a régióban folyamatosan születhessenek jó minőségű, de olcsó, szőlőből készült természetese borok. Hogy ne állhasson a talpán kocsma vagy vendéglő a Kárpát-medencében, ahol nem lehet kapni jóféle ház borát. Nem 13-14%-nyi alkohollal, sokkal kevesebbet. Épp annyival, amennyit normális évjáratokban a nap ereje kihoz a szőlőből, úgy ahogy az Isten adja. Ilyesmin szoktam törni a fejemet, amikor ennek pont az ellenkezőjét látjuk, halljuk és tapasztaljuk. Kár.

Forrás: Dr. Mészáros Gabriella - Kalandozások a hazai borvidékek körül...