Egri borvidék

Talaj tekintetében változatos, meszes területek, kevés lösz, öntéstalaj és sok vulkáni maradvány (főleg tufa rétegek) találhatók itt.

Számunkra az „egri borstílus" kialakulásában szerepet játszó terroir adottságok ismerete a fontos.
Az évi középhőmérséklet 10,1 C°, az országos átlagnál mondhatnánk kb. egy fokkal alacsonyabb. Ez a megállapítás azért van feltételes módban, mert a globális felmelegedést figyelembe véve az adat folyamatosan módosulni látszik.

A savak képződéséhez fontosnak tartott talajadottságok (ásványi sók, főleg kalcitok) itt bőségesen rendelkezésre állnak. Legalább ilyen fontosak a savak megmaradásának feltételei, amire a választ a hőmérsékleti adatokból már ismerjük. A csapadékviszonyok az átlagosnál előnyösebbek, eloszlásban is, nemcsak mennyiségben. A tengerszint feletti magasság, ha nem is döntő tényező, de sok dűlőben számottevő faktor. Sok helyen találunk 200 m feletti termőterületeket.

Talán nem felesleges megemlíteni, hogy az emberi tényező is hozzájárul a sajátos egri borstílushoz. Itt a „nagyapám is így csinálta" - még sok helyen élő indoklás.

Nem hagyható említés nélkül az ország három legértékesebb Grand Cru területének egyike, a Nagy Eged erdőktől visszahódított, délre néző lejtője. Talaja nem vulkáni, már ami a felső termő rétegeket illeti. A Nagy Eged mellett Eger számos olyan dűlővel rendelkezik, melyek képesek egyedi borokat és karaktereket megjeleníteni. Pajdos, Síkhegy, Grőber és így tovább.

Véleményünk szerint Eger alapvető kérdése ez: a bikavér név álljon-e a PR munka középpontjában, tehát legyen-e egy, a borvidékkel azonosítható brand. Ha nem, az egri (vörös) borok önmeghatározása sokévnyi kemény munkával és bizonytalan eredménnyel jár majd. Jelenleg az a helyzet, hogy a termelők túlnyomó többsége nem meri legjobb borát bikavérként forgalomba hozni - köszönhetően a tervgazdaság évtizedeiben elterjedt imázs romboló minőségtiprásának. A bikavér név mellett szükséges, hogy a bornak lehet, sőt kell is, hogy legyen védett márkaneve. Rövid, tartalmas, jól kimondható, de egyéni.

Megvan az eredménye annak a „névadó" ötletrohamnak, ami egy, a bikavér mintájára összeállított fehér házasítás megjelölésére használnának. Az ötlet nem tűnik rossznak, hiszen Eger imázsához hozzánőtt már néhány szép fehér összeállítás, pl. a St.Andrea Nap bora, de éppúgy lehet szeretni Pók Tamás Pajdos dűlőből származó házasított fehérborát is. Túl sok efféle bort azért nehéz lenne fölsorolni, sokkal több szép rizlinggel, chardonnayval, viognierval és jóval kevesebb valamirevaló leánykával, hárslevelűvel találkoztunk eddig. No de sebaj, itt az idő. Végtére Eger nagyságát pont az adja, hogy fehérből és vörösből egyaránt nagy borokat lehet készíteni, valamint a dűlők egyedisége. Meggyőződésünk, hogy Egernek a terroirját kellene leginkább megismertetni a borítészekkel, a fajta sokkal kevésbé döntő. A név viszont megszületett: Egri Csillag. Különlegessége, hogy négyféle borból készül, és legalább ötven százalékban valamilyen Kárpát-medencei szőlőfajtán alapul. Az illatos fajták is meghatározott arány szerint adhatók hozzá. Mielőtt forgalomba hozzák, az Egri Borvidék Bíráló Bizottsága előtt is szigorú érzékszervi vizsgálatnak kell megfelelnie.

Forrás: Dr. Mészáros Gabriella - Kalandozások a hazai borvidékek körül...