Tokaj-Hegyaljai borvidék

Magyarország észak-keleti részén, a sátoraljaújhelyi Sátorhegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz hegy által kijelölt háromszögben helyezkedik el. Az Eperjes –Tokaji hegység területe a Kárpátok lábánál fekvő, alapvetően hűvös éghajlatú vidék. A hegység lábánál átlagosan + 9-10ºC éves középhőmérsékletet, + 21ºC júliusi és - 3ºC januári középhőmérsékletet mérnek.

Ezen a klímazónán belül a szőlőtermő terület kedvező, déli-délkeleti fekvése, a vidék fölött észak-északnyugat felé magasodó hegylánc Hegyalja számára különleges védettséget jelent, amely a szőlőtermő területeken az igen kedvező mikroklíma kialakulásához is hozzájárul.

Az évi átlagos hőmérséklet-ingadozás 13ºC. Ez általában hosszú, napfényes nyárral és száraz, napos ősszel párosul. Hegyalja átlagos évi csapadékösszege 500-700 mm közé esik, jelentős kora-nyári maximummal. Az őszi párás időjárás kedvező a szőlő nemes rothadására, aszúsodására. A párásságot elősegíti a Bodrog és a Tisza adta mikroklíma és az a tény, hogy Hegyalja viszonylag szélárnyékos terület. E két tényező valószínűleg jelentős szerepet játszik a speciális helyi gombaflóra (botritisz) kialakulásában és elterjedésében.

Legelterjedtebb - s legjobbnak tartott a vulkáni kőzetek málladékából keletkezett agyagos nyiroktalaj. A nyirok elsősorban az andezit mállásának terméke. Gyakori benne a kőzettörmelék, kőzetzárvány. A nyirok, ha túl nedves, annyira ragadóssá válik, hogy az ásóra tapad, ha pedig kiszárad, csak a csákánynak enged. A vizet nehezen szívja be, rossz permeábilitású. Hegyalján ez adja a legerősebb, legtartalmasabb bort.

A Bodrog ártéri völgye után enyhén tagolt hegylábfelszín, majd tereplépcsőkkel tagolt hegységelőtéri lejtő fölött meredeken emelkednek ki a Tokaj-Eperjesi hegység vulkáni kúpjai. A szőlőterületek a hegylánc keleti és déli hegységelőtéri lejtőin kúsznak fel, de valamikor teraszos műveléssel a meredek hegyoldalakat, sőt a Kopasz hegynek a tetejét is (!) megközelítették.

Hagyományos termesztésére jellemző a lejtős terasz, az alacsony csapos bakművelés. Művelésmódjára ma az alacsony kordon, kiskertekben kopasz fejművelés a legjellemzőbb.

Az édes borok a cukor- és extrakt tartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát tudják nyújtani. Az egyes dűlőválogatott borok más és más karakterrel rendelkeznek, a talajösszetételnek megfelelően. A késői szüretelésű édes borok botritiszes karakterük folytán élénk gyümölcsösséget is mutatnak, az érlelt aszúboroknál ehhez a mikro-oxidációnak köszönhetően igazi mély ízjegyek- és érzetek is társulnak.

Tokaj termelői ma már olyan nagy számban kínálnak különleges minőségű borokat, ami szinte lehetetlenné teszi a teljes felsorolást. Így a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány kitűnő termelő neve:

Béres, Szőlőbirtok, Gróf Degenfeld, Tokaj Hétszőlő, Disznókő, Szepsy István, Barta Pince, Demetervin, Kikelet – Berecz Stephanie, Holdvölgy, Dereszla, Andrássy Pincészet, Tokaj Nobilis, Bott Judit, Homonna Attila, Demeter Zoltán, Sauska Tokaj, Alana Pincészet, Royal Tokaj, Lenkey Géza és mások.

Forrás: Dr. Mészáros Gabriella - Kalandozások a hazai borvidékek körül...