BIKAVÉR PÁRBAJ...

Mivel már igencsak elegem van a panaszkodásból, a szó szoros értelmében öröm számomra, hogy sok jót mondhatok. Jó, hogy létrejött a kóstoló. Jó, hogy leült a két borvidék termelőinek aktívabb része egymással – vélhetően egy asztal mellé – és aláírtak egy megállapodást saját, valamint az egri és szekszárdi bikavér érdekében. Nagyon jó, hogy végre megértették a bikavér termelők: önállóan sokkal kevesebbre mennek, bármerre indulnak is.
Még jobb hogy végre az is kiderülni látszik: a bikavérben nagy érték van, nem is akármilyen. Marketing érték. Imázs érték. A bikavér egy remek brand, ha megtelik tartalommal képes kifejezni a Kárpát-medence két – világviszonylatban aprócska – de számunkra igencsak jelentős terroir darabját. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem kevesebbről, mint erről van szó. Mert nézzük csak közelebbről, mi is képes kifejezni a szekszárdi vagy éppen az egri borok géniuszát?

Nem kérdés, hogy egy jól sikerült szekszárdi kadarka vagy akár kékfrankos, egy finom egri pinot noir abszolút képes lehet erre, már ha jó az évjárat, jókor tud a gazda szüretelni, és így tovább. De vajon mi készteti a világ legismertebb borvidékén, Bordeuxban arra a birtokokat, hogy a biztonságosabb megoldást válasszák és a fajtákat házasítsák? (Burgundia ebben a tekintetben nem lehet tárgya az összehasonlításnak, ugyanis ott a pinot noiron kívül más nem érik be. Az ő körülményeik között tehát nem lehet kérdés, hogy ezzel az egy fajtával képesek-e vörösborban mintegy nyolcszáz éve kifejezni Burgundia lényegét.) A várható lehető legjobb minőség.

Véleményem szerint mind az egri, mind a szekszárdi táj és talaj van annyira változatos, egyéni és izgalmas, hogy érdemes legyen szinte lépésről-lépésre bemutatni. Egy stílusában modern, tiszta és határozott bor formájában.

Közel sincs még egységes stílus, egységes karakter, de van legalább komoly szándék jobb borok készítésére. Ezen a délutánon sok termelő kínált igazán figyelemre méltó tételeket, még ha a valódi összhangot hiányolhatjuk is. Bortermelők és fogyasztók helyzete egyaránt jobb lenne, ha a bikavér minden komoly egri vagy szekszárdi borász számára egyet jelentene a savakra és gyümölcsösségre, kifogástalan egyensúlyra épülő egyedi és önálló arccal rendelkező sima, selymesen behízelgő ám mégis határozott, torkunkon gyakorta legurulni kívánó vörösborral. Évjáratoktól, dűlőktől függetlenül, hiszen az efféle házasításoknak valahol ez kellene, hogy legyen a fő mozgatórugója. Kiküszöbölni azt, ami nem tökéletes, összerakni a bort úgy, hogy a legszebb oldalát mutassa meg.

Azzal együtt, hogy néhol még mindig az alkohol az úr vagy a hordó, esetleg túlérett és ettől fáradtkás, nehézkes az alapanyag, nem feltétlenül tiszta az illat vagy az íz – az összbenyomás jó. Sok jó út, sok jó cél és sok értékes bor készült. Egyre több az egyéniség mindkét oldalon, amibe számomra az is beletartozik, hogy Heimann Zoltántól soha nem várjak olyan bort, amilyet Bősz Adrián készít. Mert úgy gondolom, mindkettő a helyén van, úgy és ott, akkora testtel és tanninnal, akkora gyümölcsösséggel, ahogy kóstoltuk. De épp így előhúzhatom Gál Tibort és Kovács Nimródot. Baj lenne, ha az NJK olyan lenne, mint amit Gál Titi álmodott meg és fordítva. Lehet ettől még egységes bikavér képünk? Miért ne lehetne? Ha elegáns, ha egyértelmű a gyümölcsössége, a komplexitás és koncentráció terén is tud mit adni – úgy gondolom teljesen mindegy, milyen fajtaösszetételben, milyen hordóban, hány napig, hány hónapig, erjedt, fejlődött, érett és pihent. Csak jó legyen.

Csiszoltak a termelők valamit az elmúlt 50 év dicstelen bikavér képén? Bizony, nem is keveset. Hogy van még tennivaló? Van. De már legalább elindultak! S hogy mi lett a végeredmény? Február 23-án délután Budapesten győzött a fogyasztó.

A BOROK

Egerből:

Simkó Zoltán Bikavér superior 2007
Örömteli volt végre a termelő nevével is találkozni a palackon – nem mintha a Kőporost ne ismernénk és nem tudnánk ki is áll mögötte – de mint tudjuk, a bor afféle bizalmi termék... A bor inkább könnyed, némiképp vegetális és élénk, arányai is jók.

Ostoros – Kutyahegyi Pincészet 2009
Nyolc hónapig érett hordóban ez a tétel, ami talán a gyümölcsösség rovására is ment kissé. Tiszta ízekkel, szögletes cserzőanyaggal kóstolhatjuk.

Hagymási Pince 2007 classicus
Talán ennél a tételnél kevésbé egészséges alapanyaggal találkoztunk, persze a túlérettség sem segít a tiszta gyümölcsös ízek kialakulásában.

Hagymási Pince superior 2005
Jó volt néhány érettebb tételt is kóstolni, kevesen tudják fejlődésükben is értékelni a borokat. Az évjárat hűvös eleganciája kissé háttérben volt. A fát még most is erőteljesen lehet érezni, a hordók mérete 225 és 1250 l között váltakozott.

Bolyki János 2009
A kékfrankos nagyon szépen érvényesült ebben a borban, egyik másik fajta sem tudta elnyomni lendületességét. Véleményem szerint a zweigelt is jót tett neki, szerethető bor készült.
Juhász testvérek classicus 2009
Ennél a bornál a túlérettség jegyei alakítják az illat- és ízképet. Leheletnyi oxidáltság érezhető a nagy test mellett.
Simon József classicuss 2009
Öt hónapig érett hordóban a bor, remek fajtaösszetétellel. Tudtommal a syrah először szerepel S.J. bikavér borában, állítása szerint nem volt könnyű bánni vele. Viszont megérte a vesződség: a bor izgalmas, élénk, fűszeres sőt buja, mégsem veszítette el a fineszt sem.

Gál Tibor superior 2009
Könnyed és némiképp lezser elegancia, rengeteg gyümölcs, finom hordóhasználat. Tiszta és határozott ornamentika. Nincs kérdés: az egyik legjobb egri tétel.

Varsányi Lajos classicus 2011
Igen élénk indítás, kevésbé koncentrált, könnyed alapanyag. A nagyobb mennyiségben készülő borokra épp úgy szükség van, mint a prémium kategóriára, ezért kell nyomon követni azt is, ahol mennyiségre nagyobb a tét.

Varsányi Lajos classicus 2005
Visszafogottabb karakter, nehezebben nyíló tétel. Talán az érlelés ennél az évjáratnál nem feltétlenül indokolt, kevesebb gyümölcsöt mutat, mint ami az igazi lendületességhez szükséges lenne.

St. Andrea Pincészet Hangács superior 2009
Krémes, gazdag textúra, finom ásványok és hallatlan tiszta gyümölcsösség. Hosszú, telt, simogató – talán afféle Bikavér-etalon???

St. Andrea Pincészet Merengő superior 2006
Ő most kicsit zárkózott, keveset mutatott magából. Akár szigorúnak is nevezhető volt ezen a napon a Merengő... (Kiegyenlített, ám vastag borokat adott az évjárat, sok tétel most éppen a hullámvölgy alján. Néhány hónap, és minden helyreáll.)

Gál Lajos superior 2009
Terroir a javából: a bor csupa kréta, ennek ellenére élénk és lendületes. Szép savak, jó és sok gyümölcs, hosszú és elegáns bor.

Gál Lajos Pajados 2009
Ez a dűlő az egyik legkarakteresebb az egri területeken. Úgy tud komoly borokat adni, hogy közben mindig mutat egy csekély játékosságot is. Finom, élénk, sima, krémes a bora, piros bogyósok ízével aláhúzva.

Tóth Ferenc classicus 2009
Nagyon tiszta és határozott karakter, semmi túlérettség, semmi kilógó hordó. Egyenes vonalú, már-már üdének nevezhető bor, sok és jó gyümölccsel.

Kovács Nimród Rhapsody 2007
Ezt az évjáratot ez a bor sem kedveltette meg velem. A cserzőanyag szikársága a mégoly érett alapanyag mellett is megrajzolja a borok körvonalait.

NJK superior 2009
Ez a tétel már Kovács Nimród saját terméséből készült. Fiatalosan vastag, energikus, telt és fűszeres karakterű. Hosszú utóízzel, még jelentős mennyiségű tanninnal. Komoly potenciál.

Csutorás Ferenc Almagyar classicus 2009
A kis pinot noir nagyon jót tesz ennek a bornak. Épp annyi fűszert és elegáns savat csempészett a többi fajta mellé, ami karakterét nagyon jól alakította.

Sike Tamás classicus 2003
Nem kis bátorság az érett borokhoz (sajnos) nem igen szokott hazai fogyasztóknak tíz éves bort mutatni. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem is tudták értékelni a tercier aromákkal teli, puha és meleg karaktert.

Thummerer Pince classicus 2007
Az évjáratnak megfelelően savakban szolidabb, érett karakterű bor. Gyümölcsössége némiképp háttérben, tiszta, jó egyensúllyal.

Thummerer Pince superior 2009
Gyümölcs bomba ez a bor. Remek savgerinc, finom, csöppet sem tolakodó tannin, elegáns és mégis határozott karakter. Vastagsága sem akadályozza meg abban, hogy igazi finesz zárja a szánkban.

Hangácsi és fiai classicus 2005
A bor korának megfelelő érettséggel mutatkozik be. A magasabb bordói részaránynak (50%) megfelelően kevésbé a savakról, mint inkább a tanninról szól. Érett, nem túl bonyolult bor.

Szekszárd

Bősz Adrián 2009
Szinte áttetszően légies a bor megjelenése, halvány és élénk. Illata, íze határozott és tiszta gyümölcsös karaktert mutat. Könnyedsége mindvégig a legjellemzőbb tulajdonsága.

Takler reserve 2008
Szerethető évjárat a 2008. Nem nehézkes, nem túlérett, a borok sem túldimenzionáltak. Érett piros bogyósok illata és íze alakítja ezt a tételt. Finom, elegáns, szerethető.

Takler reserve 2007
Ami erénye 2008-nak, az itt épp hiányzik. A bor gazdag, nagy testű, akár melegnek is nevezhetnénk, de a lendület, az élénkség hiányzik belőle. Határozott pozitív váltás érezhető a pincészet boraiban a 2008-as évjárattól.

Vesztergombi 2009
Életem első iható szekszárdi bikavér borát is Vesztergombi Ferenc készítette, még a'90-es évek közepén. Most ez a tétel számomra a pincészet egyik legszebb borának mutatkozik. Kifogástalan egyensúly, finom arányok, sok gyümölcs, hosszú és tartós aromatika. Kell ennél több?

Mészáros Pál reserve 2009
A Mészáros Pince a kezdetektől fogva komolyan vette a bikavér kérdést. Ez a bor is hozza a pincészet stílusát, vastagabb, teltebb karakter szépen kivitelezve. Minden a helyén, csipetnyi tanninhangsúllyal a végén.

Eszterbauer Pince Tüke 2009
Az a pincészet, ahol ilyen határozott kép él az egyes borokról a borászban, sok örömöt képes szerezni kóstolóinak. Határozottsága mellett ez a bor hozza a szokásos finom kidolgozást, élénk savakat, gazdag gyümölcsösséget, hosszúságot.

Eszterbauer Pince Tüke 2008
Talán túl szép a 2009-es bikavér, azért mutat kevesebbet mellette a 2008-as. Érdekes módon a fő iránnyal ellentétesen itt a 2008-as bor tűnik vastagabbnak, leheletnyit a tannin felé billenve.

Heimann Pince
Végre Heimann Zoltán is beadta a derekát. Sokáig ellenállt bikavér kérdésben, nem is alap nélkül. Én mégis örülök, hogy itt van, bora kifogástalan, és még a sagrantino-t sem bánom... A bor fűszeres, buja, nem is lehetne más, hiszen Heimann bor.

Fritz Pince 2009
Jó egyensúly, tartós íz a szájban. Érdekes szilvás-áfonyás karakter vonul végig a bor aromatikáján, némi ásványossággal az utóízében.

Sebestyén Csaba Iván völgyi 2009
Az Iván völgy nagyon jó termőhely. Amikor Csaba első dűlős borait kóstoltuk innen már tudni lehetett, hogy itt komoly dolgok fognak történni. Savaiban nem túlzó ez a bor, de nagyon jól megtartotta a gyümölcsöket. Barátságos és komoly egyszerre, hosszú és tartalmas.

Bodri Pince Faluhely 2009 válogatás
Magasabb a bordói fajták aránya, ettől a bor koncentrált és gazdag. Akár nagytestűnek is nevezhetnénk, mely nem nélkülözi az eleganciát sem. Fiatal, kíván még némi érlelést, nagy potenciál van benne.

Márkvárt Pince 2009
A pincészet bikavér borai évek óta ott vannak a borversenyek legjobbjai között. A bor most is egyéniség, szép ornamentikával, amit leginkább egy cédrusos-bazsalikomos körben lehet elhelyezni. Kiegyenlített struktúra, fiatalos karakter.

Lajvér Pince – sajnos ismeretlen oknál fogva a bor oxidált volt.

Vida Péter 2011
Jó volt fiatal, élénk, lendületes borral zárni a sort. A kékfrankos mindig is a Vida Pince egyik erősségének számított, itt is jól mutatott 50%-os arányával. Letisztult, izgalmas, elegáns struktúra, gazdag gyümölcsösség jellemezte, nagyon szerettük.

Ha valakit nagyon érdekel a számszerűség, az egriek közül 7, a szekszárdi borokból pedig 7 volt számomra igen kedves.

Mészáros Gabriella
2013. február