Furmint

Szőlő hasonnevei: Mosler/Zapfner/Moslavac

Borának jellemzése:

• Fő illat- és íz jegyei: Birsalma, birskörte, friss és aszalt kajszibarack, őszaibarack, szekfűszeg 

A fajta bora általában magas savtartalmú, de gondos szőlészeti munka mellett savai elegánsak. Jó cukorgyűjtő képessége miatt a szárazon iskolázott furmint is magas alkoholtartalmú. Ez Tokaj-Hegyalján jobb évjáratokban elérheti a 14-15% alkoholt is.

A furmint illata határozott és kisebb koncentrációnál is fajtajelleges. Benne nagyon gyakran körte, birs és szegfűszeg illata keveredik. Az éretten szüretelt szőlőből készült furmint szárazon és édes borként is elegáns, nagytestű, különleges minőséget adhat.

A Somlón termett furmint illat- és íz-világa visszafogottabb, nehezebben nyílik meg, levegőztetést igényel. Csúcsát 3-4 éves korában éri el. Attól kezdve jó esetben 10-15 évig is élvezetes marad. Nagyságát valójában ízbeli tisztasága adja, eleganciája csak Rajna menti száraz rizlingekhez hasonlítható. A vulkáni talajtól származó mineralitás mellett a bor lényegét adó szép savak inkább azokat érintik meg, akik már a borok-adta magasabb élményeket is képesek feldolgozni. Sokan keménynek tartják. Az is lehet, ha éretlen vagy túlterhelt tőkéről szedett szőlőből készül. A legjobb somlói furmintot Györgykovács Imre, a Kreinbacher Birtok, Fekete Béla, Takács Lajos és Kolonics Károly készítik.

A Tokaj-Hegyalján termett furmint kissé lágyabb somlói társánál, de ez a lágyság viszonylagos. Savtartalma többször eléri a 10-12 gr/lit értéket. Ez megfelelő cukor- vagy extrakt-tartalom mellett kizárólag testet és jó gerincet jelent, de semmiképpen nem okoz bántó savérzetet.

A háború előtti telepítésekről származó furmintok (pl. Árvay János vagy a Királyudvar palackozásában) a száraz fehérborok között világviszonylatban is jelentősek. Egyre több termelő igyekszik kiaknázni a korosabb ültetvényekben rejlő lehetőségeket, (a fent említettek mellett pl. Szepsy István, Demeter Zoltán és Gergely Vince). Ezeknek a boroknak még több levegőztetésre van szükségük, mint egy-egy somlóinak.

Az édesen iskolázott furmint késői szüreteléssel önállóan, a hárslevelűvel vagy sárga muskotállyal együtt legtöbbször édes szamorodniként, aszúként érik Hegyalján. Mivel a fajta cukorgyűjtő képessége igen nagy, a magas puttony-számú aszúborokban vagy késői szüretelésű furmintokban jelentős mennyiségű maradékcukrot találhatunk, kellően kiegyenlítve a szintén magas savtartalommal. Ezeknek a boroknak az alkoholtartalma nem mondható magasnak: általában 11-12% között mozog.

Fiatalon a késői szüretelésű furmintok illatvilágát sokszor a botritisz határozza meg, benne sok citrusféle, narancshéj, szerecsendió virág és az elmaradhatatlan körte, birs illatával.

Az aszúboroknál a botritiszes jelleg kevésbé érvényesül. Itt a körte és kajszibarack mellett méz, akácvirág, amerikai hordóban érett boroknál gesztenye, őszibarack, ananász jelentik a fő íz-irányokat. Egyes termőhelyeken kifejezetten kapros jellegű illat- és ízjegyekkel születnek a borok. Ez nem hiba, hanem talaj adottság. A mikrooxidáció a borok érésével jelentős szín-, illat- és ízbeli árnyalatváltozást okoz. Mélyebb, barnás tónusok jelentkeznek illatban is (pl. dió, mogyoró, gesztenye, törökméz, még később csokoládé, dohány, kávé, cédrus és szantálfa). A már ismert nevek mellett száraz és késői szüretelésű furmintban az Oremus pince, a Disznókő, Pendits és Karádi-Berger borai rendre kiemelkedők.