A vörösborokról

A vörösbor kóstolása alapvetően különbözik a fehérekétől, hiszen teljesen más jellegű, testű italról van szó. A vörösbor optimális fogyasztási hőmérséklete fajtától és típustól függően 15 és 18 C fok között van. Eltérő, öblösebb poharakat használunk és persze másmilyen típusú ételekhez érdemes választani, hiszen inkább a vörös húsokhoz, érett sajtokhoz illik. A most következő írásban néhány fontos tudnivalót találunk, majd a leggyakoribb vörösbor fajtákat mutatjuk be.

A vörösbor ízét, jellegét, testét a szőlőfajta és annak az adott évben elért minősége és a készítési, tárolási mód határozza meg elsősorban. Az egyes szőlőfajtákról kicsit lejjebb található rövid leírás. Nagyon gyakori azonban, hogy a vörösborokat házasítják, azaz bizonyos arányban vegyítik őket, így az egyes fajták előnyeit ki tudják használni.  Van amelyik nagyobb testet, míg más több színt, illatot, vagy gyümölcsösséget kölcsönöz az így megszülető bornak. A híres bikavér, amely Eger és Szekszárd védett (és szabályozott tartalmú) házasítása, pontosan így készül. A palackra azonban minden szőlőfajtát (amennyiben aránya meghaladja az 5%-ot) fel kell tüntetni.

Az alábbi videón pár perceben remek összefoglaló található a vörösbor kóstolásának  menetéről. (Az ameriakai WineSpectator kisfilmjét magyar alámondással tekinthetik meg.)

Láthattuk, hogy a kóstolásnál négy fontos lépést érdemes megtenni. Vizsgáljuk meg a bor színét, mozgását a pohárban. (1. Nézz!) Megpörgetés után szagoljuk meg a  bort és próbáljuk meg összegezni a benyomásainkat az illatról.  (2. Szagolj!) A jó borról érdemes beszélni. Apró kortyokban kóstoljuk meg a poharunk tartalmát. (3. Kortyolj!) Figyeljünk az ízekre, aromákra, a selymes vagy szárító hatásokra, majd az utóízre, lecsengésre. Végül pedig próbáljuk meg összefoglalni, hogy milyen benyomásunk alakult ki a borról. Legjobb, ha le is írjuk, mert így legközelebb visszaidézhető, kereshető.  (4. Összegezz!) Jó támpont a következő kóstolásnál, vásárlásnál, évjáratnál. Sokat lehet tanulni abból, ha egy adott fajtát több borvidékről, több évjárat alapján kóstolunk össze. Akár öt-hat palackot is érdemes lehet kibontani, mert így lehet az adott fajta jellemzőit megismerni.

________________________

Kövesd a film utasításait és kóstolj a négy lépés szerint egy általad választott vörösbort! Vesd papírra a benyomásaidat! Tudod, nincs jó, vagy rossz megoldás. Nem baj, ha nem ízlett a bor, de próbáld megragadni, hogy miért nem. Soha ne feledd, hogy a bor is és a készítője is tiszteletet érdemel.
________________________

Jó kóstolgatást!

Vörösbor fajták:

Kékfrankos

A kékfrankos név Sopronból, a napóleoni háborúk idejéből származik.

A kékfrankos magyar szőlőfajta, amelyből tipikusan tanninban gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Magyarország legelterjedtebb vörös borszőlőfajtája. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. A kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak, és jó kékfrankost csak nálunk csinálnak a világon. A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is. Mély tónusú, savhangsúlyos, karakteres bort ad, melynek illata nem túl intenzív, extrakttartalma is közepes, gyakran meggyes ízvilág jellemzi.

Cabernet Sauvignon

A cabernet sauvignon a világ egyik legismertebb és legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajtája. Népszerűségét jól mutatja, hogy a világ borvidékeinek nagy részén jelen van, az összes jelentős bortermelő országban készítenek belőle bort. A fajta népszerűsége részben a termesztés egyszerűségének – a vastag héj ellenállóvá teszi a rothadásnak, a kemény fás részek pedig jól tűrik a fagyot –, részben pedig a belőle készült bor jó struktúrájának és jól felismerhető karakterének köszönhető.

A vörös borokat általában érdemes dekantálni.

A cabernet sauvignon borában közepesen kifejezett primér gyümölcsaromákat találunk, gyakran fekete ribizlire és egyéb fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztet. Érleléssel egyéb másodlagos aromák fejlődhetnek ki a borban, mint például az eukaliptusz, menta, cédrus és dohány. A hideg klímán termesztett cabernet sauvignon borának illatán gyakran úrrá lesz a vörösbornál kellemetlen gyógynövényesség és paprika íz. Forró klímán a gyümölcs túlérett, lekváros, esetleg főtt gyümölcsös aromákat vihet a borba.

A cabernet sauvignon bora általában nagytestű, közepes-magas alkoholtartalmú, magas csersavtartalommal és közepes-magas savtartalommal rendelkezik. A csersavtartalomnak, a savnak és a magas antioxidáns tartalomnak köszönhetően hosszan érlelhető, gyakran évtizedekig fejlődik a palackban. A magas csersavtartalom miatt a legjobb minőségű borokat érdemes akár 4–8 évig is érlelni fogyasztás előtt. A magas antioxidánsszint miatt mértékletes  fogyasztása jó hatást gyakorolhat az egészségre.

Cabernet Franc

A cabernet franc vagy cabernet frank világfajtának tekinthető vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a “nagy” kékszőlő fajták egyike. Bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakttartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű, ideális vörösbor. Magyarországon is régóta ismert, 

mindig különlegességnek számított; az Egri bikavér egyik alkotó fajtája. Borászati szempontból a cabernet franc sok közös tulajdonságot mutat a cabernet sauvignonnal: legfontosabb, hogy mindkét fajta kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc önállóan és más borokkal házasítva is kiváló. Legtöbbször sauvignonnal és merlot-val keverik.

A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal. Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. Az új tölgyfahordós(barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén speciális aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány, valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba és föld illat jelenik meg benne.

Pinot Noir

A gyakorta egyszerűen a “borok királyának” titulált vörösbort adó szőlőfajta korábban kékburgundi, illetve kisburgundi néven volt ismert hazánkban. Francia eredetű, világszerte ismert szőlőfajta. A Champagne-i borvidéken a pinot noir-t gyors feldolgozással fehérborként a pezsgőgyártáshoz, vagy kiváló rosé bor készítéséhez is használják. A fiatalon bogyós gyümölcsökre emlékeztető, illatos bor palackban is sokáig fejlődik, szelídül, érik. Bora szép rubinvörös színű, nem túl sötét, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény.

Merlot

A merlot az egész világon ismert, világfajtának tekinthető vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlő fajták egyike. Ősi, francia fajta, feltételezetten Bordeaux-ból származik. Közkedveltségének elsődleges oka, hogy bora finom, szép sötétvörös, közepesen testes, lágy, teljes zamatú, gyümölcsös – kissé vaníliás, fekete ribizlis, szilvás tónusú – bársonyosan csersavas, száraz minőségi vörösbor, amely már rövid érlelési idő után élvezhető. A merlot jellege termőterület és éghajlat szerint igen változatos, az egyszerű, lekváros ízvilágú boroktól a különlegesen érlelt sűrű vörösborokig minden kategóriájú bort készítenek belőle.

Az ételek és borok párosításában a merlot igen sokoldalú.

Bora mélyvörös, telt, sajátos, zamat- és ízgazdag, fekete ribizlis, szilvás tónusú, bársonyosan savas, gyorsan fejlődő, száraz minőségi vörösbor. A késői szüretelésű szőlőből finom illatú és zamatú, a fajta minden szépségét hordozó kiváló bor lesz. Illatában és ízében gyakran a cseresznye-, az eper- és málna-aroma érezhető, néha zöldségek (olíva, gomba), a föld (humusz, fű) és fűszerek (tea, eukaliptusz, menta, oregánó, rozmaring, kakukkfű) illata is felfedezhető. A hosszabb hordós érlelést vaníliás, túlérett kék szilvára hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel karamell, csokoládé, kávébab ízjegyek is megjelennek. Hosszan eltartható, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad. Gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős tanninos ízét.

További vörösbor fajták:

Kékoportó: Bora lágy, nagy csersavtartalmú, szép vörös színű, gyorsan fejlődő, fajtajelleges ízekkel, zamatokkal rendelkező – bár ezt a tulajdonságát csak nagyon jó, inkább délies jellegű termőhelyeken nyújtja. A villányi borvidék egyik legfőbb fajtája.

Zweigelt: Ez a rubinvörös száraz, könnyű bor tanninban szegény és jellemzően gyümölcsös, meggyre emlékeztető az utóíze.

Kadarka: Bora – jó érés esetén – kiemelkedően fűszeres zamatú. Kötöttebb és löszös talajon magasabb minőségű, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem. Szekszárdon elterjedt fajta.

Syrah (vagy Shiraz): Jellegzetesen ribiszke és keserű csokoládé illatú vörösbort ad, amely világszerte leginkább Kalifornia, Dél-Afrika és Ausztrália bortermelői révén vált ismerté. Nagy mennyiségben tartalmaz színező- és cserzőanyagokat, ezért alkalmas tölgyfahordóban való érlelésre. Nagy testű, fűszeres, dús és finom cserzőanyagú, kiváló bort ad.

Blauburger: Intenzív színű, bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromával rendelkező bort ad, visszafogott illattal és csersavtartalommal. A legtöbb esetben házasításokban használják fel, mint festőbort.

Még több, illetve részletesebb borszőlő leírásokat olvashatsz a weboldalunk Szőlőfajták oldalán.

________________________

Idézd fel a vörösborkóstolás négy lépését úgy, hogy összegezed az egyes lépések tartalmát!

Emlékszel még, mi az a dekantálás és miért jó a bornak?

Borhiba-e, ha a rozé pezseg kissé, azaz “csipkedi” a nyelvünket?

Mi az oxidatív és a reduktív borkészítési eljárás közötti különbség?
________________________

Az interneten nagyon sok információt találhatunk a vörösborokról, azok kóstolásáról. Érdemes borkóstolásról szóló blogokat is olvasni, összehasonlítani a véleményünket az ott olvasottakkal. A blogok abban is segíthetnek, hogy mit érdemes megvásárolni, sőt néha abban is, hogy hol.  Figyeljünk a fajtára, a termelőre, a borvidékre, az évjáratra, hiszen a következő választásunkat ezek a  korábbi tapasztalatok mind-mind segíthetik.

A kulturált borfogyasztás művészet! Érdemes művésznek lenni.

Forrás: Borkóstolás alapfokon - Egy tananyag a borkóstolás alapjairól